szilveszter – december 31.; az esztendő utolsó napja. Összefonódik az év­kezdet ünnepével, az újévvel, amely Julius Caesar naptárreformja után került január 1-jére, általánossá pedig csak a Gergely-naptár bevezetésével (1582) vált. A keresztény egyház erre az időpontra a circumcisio (Jézus körülmetélé­se) ünnepét tette. A szilveszteri-újévi hiedelmek és szokások a karácsonyi hagyományokhoz, rítusokhoz is kapcsolódnak. A szilveszteri ételfogyasztási szokások máig hordozzák a bőségvarázsoló mágia elemeit (lencsét, disznó­húst kell enni, tilos a szárnyas, a hal fogyasztása). A zajkeltés szintén ma is élő szokás (petárda, trombita), célja egykor az ártó hatalmak távoltartása, el­űzése volt. A bőségvarázslás és a zajkeltés összefonódik a moldvai csángók hejgetésében. Ennek szövege a búza élettörténetét mondja el; házról házra járva adják elő, ostorpattogtatással, furulyával, dobbal és az ún. bikával (mély hangot adó zajkeltő eszköz) zajonganak hozzá. Célja a következő évi gazdag búzatermés biztosítása. A jósló szokások egyaránt irányultak az idő­járásra (hagymakalendárium), a halálra, betegségre (pogácsa), szerelemre, házasságra (ólomöntés, gombócfőzés). Zenével, tánccal, az éjszaka átvirrasz­tásával szokás köszönteni az ünnepet. Az újévi szerencsekívánás régebbi for­mája a házról házra járó köszöntés, később a képeslapra írt jó kívánság, újabban a mobiltelefonon küldött sms üzenet.