Stabilitási és Növekedési Egyezmény – a maastrichti szerződésben megfogalmazott túlzottdeficit-eljárás pontosítása. Kimondja: ahhoz, hogy a tagállamok a költségvetési hiányt mindenkor a referenciaértéken belül (a GDP 3 százaléka alatt) tudják tartani, középtávon egyensúly közeli vagy több­letet mutató államháztartási egyenleget kell megcélozniuk. Ez lehetővé teszi, hogy recesszió esetén úgy növelhessék a költségvetés kiadásait, hogy ezzel nem sértik meg a referenciaértékre vonatkozó szabályt. A Gazdasági és Mo­netáris Unióban részt vevő tagállamoknak stabilitási programot, az euróöve­zeten kívüli tagállamoknak konvergenciaprogramot kell készíteniük a fenti célkitűzés elérésének érdekében. Az egyezményben szankciókat helyeztek kilátásba arra az esetre, ha valamely ország önhibájából folyamatosan nem felel meg az előirányzott céloknak. Míg az euróövezetbeli tagállamokra a leg­végső esetben pénzügyi szankciókat lehet kiszabni, az euróövezeten kívüli tagállamokra elvileg csak morális nyomás nehezedhet, ha eltérnek az egyez­ményben foglaltaktól. Ugyanakkor egy szabály kimondja, hogy a Kohéziós Alap és a strukturális alapok forrásaiból csak az az ország részesülhet, ame­lyiknek elfogadott konvergenciaprogramja van, így közvetve itt is fennáll a pénzügyi szankcionálás lehetősége. Az egyezmény rögzíti a túlzottdeficit-eljá­rás egyes lépéseit, illetve azok határidejét is.