karácsony – a kereszténység egyik legjelentősebb, Jézus betlehemi szüle­tésére emlékező ünnepe. A téli napforduló pogány hagyományából is merítő, a fénynek a sötétség feletti győzelmét szimbolizáló és az ádvent várakozására következő örömünnepet, amelynek csúcspontja a liturgikus hagyományban az éjféli mise, az egyház a Kr. u. 3. században iktatta kalendáriumába. A teológiai tartalma szerint Isten emberré válását és a megváltás közelségét hirdető ünnep a középkor századaiban vált az emberek közötti megbékélés és a kiengesz­telődés emléknapjává is, amely a vallási néphagyomány világában a pász­torjátékok és a betlehemezés szokásával, a faragott betlehemek állításának gyakorlatával, a születéstörténet egyházzenei és egyházművészeti megjelení­tésének hagyományával kapcsolódott össze. Viszonylag későn, csak a 18. század végétől vált karácsony ünnepének szimbólumává a feldíszített fenyőfa, amelynek állítása Németországban lett szokássá, és onnan terjedt tovább a keresztény világ jelentős részébe. A 20. századi nyugati, szekuláris kultú­rában a keresztény hagyományból fakadó spirituális értelem és jelentés mel­lett, azzal részben rivalizálva kibontakozott a karácsony profán jelentés- és értelmezésrendje is. Ebben a karácsonynak mint bensőséges emberi-családi ünnepnek, a szeretet és az ajándékozás alkalmának hangsúlyozása került előtérbe. A modern fogyasztói társadalom logikája ugyanakkor a spirituális értelmétől megfosztott karácsonyt a karácsonyi vásár forgatagává, a mérték­telen vásárlás időszakává csupaszítja.