ígéretlicit – A magyar választási kampányoknak 1994 óta jellemzője az, hogy a pártok egymásra ígérnek a szavazatok elnyeréséért. A pártok legszívesebben osztogató jellegű ígéreteket fogalmaznak meg, mint ami­lyen a bérek növelése és az árak csökkentése. Ígéretlicit akkor alakul ki, amikor a politikusok úgy látják, hogy akkor lehetnek sikeresek, ha rá­ígérnek az ellenfél programjára, ami sok esetben viszont újabb ígéretek megfogalmazásához vezet. Az ígéretlicit kísérője a populista demagógia és az állam–állampolgár viszony leegyszerűsítése, mely szerint a válasz­tók akkor döntenek helyesen, ha arra a pártra adják szavazatukat, amely garantálja számukra a jobb megélhetést. Az elosztási kérdésekkel – köz­alkalmazotti bérek, nyugdíjak, családtámogatás – kapcsolatos ígéretek megfogalmazása elsősorban a néppártokra jellemző, melyek igyekeznek lehetőleg minél több célcsoportot elérni a kampányban. A pártok verse­nyében a ráígérés mellett jelen van az ellenfél ígéreteinek hiteltele­nítése is: a szemben álló politikai erők a többi szereplő ígéretét betart­hatatlannak, károsnak vagy hazugnak állítják be. Az ígéretlicit jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a választóknak a politikai intéz­ményrendszerbe – pártokba, Országgyűlésbe – vetett bizalma csökken. A nem teljesített ígéretek, valamint a teljesített, de hosszú távon károkat, gazdasági hátrányt okozó ígéretek emellett az ígéretek révén győzni tudó pártnak is hátrányt okoznak.