halottak napja – november 2.; az elhalt családtagokra, rokonokra, isme­rősökre való emlékezés ünnepe, amely a halál utáni élet egyetemesen elter­jedt hitében gyökerezik. Az ókori rómaiak feralia ünnepén emlékeztek halotta­ikra. A keresztény vallásban a halottak napja a clunyi bencés szerzetesrend­ből terjedt el a 11. században. Összekapcsolódik a mindenszentek napjával (no­vember 1.), amely a katolikusok számára azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve a naptárban név szerint nem kaptak önálló időpontot. A néphagyományban a hazalátogató halottak számá­ra ételt, italt készítettek (só, kenyér, pohár víz, teríték), alamizsnálkodtak (kóduskalács, szegények megvendégelése). A naphoz fűződő munkatilalom (pl. nem szabad mosni, nehogy a család halottai vízben álljanak; aki mezei munkát végez, az keléses lesz) és a halottak miséje tükrözi a halállal kap­csolatos paraszti hiedelmeket (hazajáró halott) is. Az ünnep napjainkban általánosan ismert szokásai a sírok gondozása, földíszítése virágokkal és a gyertyagyújtás (világítás). Angolszász hatásra legújabban terjed a Halloween, a kelta, ókori római és keresztény kultúrelemek keveredéséből született szokás.