Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) – az Európai Unión belüli szoro­sabb integrációs blokk, amelynek tagországai feladták önálló valutájukat és közös fizetőeszközt vezettek be. A GMU közgazdasági értelemben egy olyan gazdasági térség, amelyben a résztvevők teljesen és szinte visszavonhatat­lanul rögzítik valutaárfolyamukat a többi tagország fizetőeszközéhez. Ez teszi lehetővé az új pénznem, az euró bevezetését, ezzel együtt az átváltási költ­ségek csökkentését és az árak jobb összehasonlíthatóságát. A térség orszá­gai ettől kezdve nem folytatnak önálló monetáris politikát, a kamat- és ár­folyam-szabályozás egységes politikává vált. Az új pénznem neve után euró­övezetnek is hívott térség 1999-ben 11 taggal alakult (Ausztria, Németország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Írország, Spanyolország, Por­tugália, Finnország és Olaszország), majd 2001-ben Görögország csatlakozá­sával érte el jelenlegi méretét. A régi 15 EU-tag közül Svédország, Dánia és Nagy-Britannia maradt ki, illetve nem léphetett be a 2004-ben EU-taggá lett tíz ország. Az EU alapszerződéseinek egyikében, a maastrichti szerződésben a legtöbb tagállam vállalta, hogy az euró bevezetése feltételeinek teljesítésé­vel belátható időn belül csatlakozik a monetáris unióhoz. Csupán Nagy-Bri­tannia és Dánia vívott ki magának kimaradási jogot (opt-out), Svédország pe­dig az árfolyam-stabilitás technikai feltételének halogatásával marad ki.