tudományfilozófia – A tudományos megismerés két vonatkozásban nem nélkülözheti a filozófiai reflexiót: alapvető metafizikai fogalmainkat (okság, tér-idő, redukcionizmus stb.) az egyes szaktudományok filozófiája (pl. a fizika vagy a biológia filozófiája), míg a tudományos megismerés módszertani-isme­retelméleti problémáit az általános tudományfilozófia tárgyalja. Ez utóbbi kö­rébe tartozik pl. az Arisztotelésztől kezdve vitatott induktív és/vagy deduktív eljárás, a premisszák közötti választás racionális módszerei, a felfedezés szabályai vagy a realizmus kérdése. – A tudományfilozófia a 20. sz.-ban vált önálló szakterületté. A logikai empiristák (Carnap, Schlick, Hempel stb.) és kritikai racionalisták (Popper) nyomán viszonylag egységes kép alakult ki az elmélet szerkezetéről, a tudományos terminusok jelentéséről, a magyarázat­ról, az igazolásról és a tudományok módszertani egységéről. A század közepé­től a tudomány tényleges művelésének leírása került előtérbe, s ez megvál­toztatta a »belső«, racionális és a »külső«, társadalmi kontextus kapcsolatára vonatkozó elgondolásokat. Kétségessé vált, hogy létezhet-e időtlenül érvé­nyes módszer (P. Feyerabend), s hogy a tudományos tudás folyamatosan gya­rapodik-e (T. Kuhn).