Thomas S. Kuhn – sz. 1922, h. 1996; tudománytörténész, tudományfilozó­fus. A tudományos forradalmak szerkezete (1962) című könyve módszertani elő­írások helyett a kutatás valóságos folyamatait írta le, s ezzel új korszakot nyitott a tudományfilozófiában. Kuhn szerint a paradigmatikus minták vezé­relte normál tudományban újra meg újra fölhalmozódó megoldhatatlan prob­lé­mák (anomáliák) nyomán támadó válság a régiekkel összemérhetetlen módsze­reket, empirikus anyagot és fogalmakat teremtő forradalmakhoz vezet. E for­radalmat pszichológiai történésként, az összemérhetetlen paradigmákból álló tudománytörténetet pedig diszkontinuus folyamatként jellemezte, ezért gyak­ran vádolták irracionalizmussal és relativizmussal. Historiográfiai és tudo­mányfilozófiai írásait tartalmazó kötetének (Essential Tension, 1977) fő gondo­lata, hogy a tudományt a tradicionalizmus és az állandó megújítás közötti lé­nyegi feszültség mozgatja. Bár önálló iskolát nem teremtett, Kuhn hatása rendkívüli volt: megtermékenyítőleg hatott a szemantikára és a realizmus körüli vitákra, hozzájárult az empirista tudományfelfogás finomításához; a hagyomány, tekintély, minta szerepének megvilágítása a tudományos racio­nalitás és a tudásszociológia fogalmának újragondolását eredményezte.