Paul Feyerabend – sz. 1924 (Bécs), h. 1994 (Zürich); osztrák származású tudományfilozófus. Hírhedtté vált szállóigéje, az anything goes – 'minden me­het, bármi elfogadható' – a posztmodern relativizmus és irracionalizmus nép­szerű hivatkozási pontjává tette. Valójában Feyerabend mindvégig a tudo­mány természetére vonatkozó kérdésekkel foglalkozott. Legismertebb munká­jában – amely eredetileg egy Lakatos Imrével folytatandó dialógus egyik felé­nek készült – A módszer ellen (1975) foglalt állást, azaz tagadta egy általáno­san érvényes tudományos módszertan lehetőségét. Szerinte a tudomány si­kerének titka éppen a proliferációban, az elméletek szabad burjánzásában rej­lik. Tudománytörténeti tárgyú esettanulmányaiban is azt próbálta kimutatni, hogy számos kiemelkedő tudományos eredmény meg sem születik, ha felfe­dezőik valóban alkalmazkodnak az érvényben lévő szabályrendszerekhez. Ez a teoretikus anarchizmus azonban nem jelentette azt, hogy Feyerabend kétségbe vonta volna a tudományos megismerés jelentőségét. Sőt, úgy vélte, hogy ép­pen annak érdekeit sérti a megrendszabályozására tett bármilyen kísérlet (egyetlen követendő módszer kijelölése, tudomány és áltudomány elhatáro­lása stb.), ami voltaképpen a gondolkodás szabadságát veszélyezteti. Ebből a szempontból tekintett gyanakvóan a tudománynak a modern társadalomban betöltött szerepére is. Úgy látta, hogy az intézményesült tudomány a nyugati civilizációban olyan elnyomó ideológiává vált, amely jogosulatlanul szorít hát­térbe más nézetrendszereket, ezért a tudománynak az államról való leválasz­tását, »szekularizációját« sürgette.