Theodore Roosevelt – sz. 1858, h. 1919; az Egyesült Államok 26. elnöke. Gazdag New York-i családban született, önmagától is sokat követelő, a sporttal és az irodalommal is komolyan foglalkozó ember volt. 1884-ben egy napon veszítette el édesanyját és első feleségét, ezután több évig vissza­vonultan élt. A spanyol–amerikai háborúban (1898) kitüntette magát, hábo­rús hősként ünnepelték, majd republikánus színekben New York állam kor­mányzójává, William McKinley mellett alelnökké választották. 1901-ben a meggyilkolt elnök helyére lépett, s 1909-ig maradt hivatalában. A trösztök elleni fellépésével szerzett magának népszerűséget. Fokozta ezt a természet­védelem, az öntözéses gazdálkodás, az erdőtelepítés, a nemzeti parkok kiépí­tése érdekében végzett környezetbarát tevékenysége. Külpolitikáját az ex­panzió, a világban való amerikai szerepvállalás jellemezte. Kiépítette az Egyesült Államok latin-amerikai pozícióit, megkezdte a Panama-csatorna épí­tését, közvetítést vállalt a Japán és Oroszország közötti háború után (ezért Nobel-békedíjat is kapott, 1906). 1912-ben ismét indult az elnökválasztási küzdelemben, újonnan alapított pártja élén azonban nem aratott sikert. Egy fanatikus golyójától komoly sebet is szerzett. Unokatestvére volt Franklin D. Rooseveltnek, illetve nagybátyja Franklin feleségének, Eleanornak.