Stardust – Az űrkutatás történetének egyik legbravúrosabb vállalkozása ér­kezett fontos állomásához 2006. január 15-én: az 1980-as évek eleje óta ter­vezett, majd 1999-ben a NASA által útjára indított Stardust (Csillagpor) nevű űrszonda négy és fél milliárd(!) kilométer megtétele után ismét földközelbe került, és lebocsátotta mintagyűjtő kapszuláját a Utah állambeli katonai kí­sérleti telepre. A szonda hétéves útjának első felében a Naprendszeren nagy sebességgel átáramló csillagközi port gyűjtött, majd a Wild-2 jelű üstökös felé vette az irányt, és anyagmintát vett az annak magját körülvevő kómából. Mivel az üstökösök – a leginkább elfogadott jelenlegi elmélet szerint – a Nap­rendszer legősibb, legkevésbé átalakult anyagát hordozzák, ennek sokirányú, közvetlen vizsgálata számos eddig nyitott kérdésre adhat választ. Márpedig a kapszula a várakozások szerint milliónyi kisebb-nagyobb »porszemet« fogott be ún. aerogél-csapdájába. Ez a különlegesen porózus, térfogatának 99,8 szá­zalékában légbuborékokat tartalmazó anyag fékezte le gyengéden, s rejti most magában a puskagolyónál is sokszor gyorsabban érkező szemcséket. A Washington Egyetem kutatóinak várhatóan mintegy tízévnyi munkát adó minta feldolgozásában több tízezernyi önkéntes az interneten keresztül se­gít: virtuális mikroszkóppal kutakodnak az aerogél-csapda egy-egy szegleté­ben foglyul ejtett űrszemcsék után.