klímatörténet jégbe zárva – A pólusok jegébe záródott légbuborékok vizsgálatából többszázezer évre is visszakövethető a földi éghajlat változásai­nak története. Az EPICA (European Project for Ice Coring in Antarctica) prog­ram keretében 10 európai ország kutatói 10 éves munkával 3260 méter mély­re fúrtak az Antarktisz jegébe. A 2004 decemberéig felszínre került minta az eddigi legrégebbi folyamatos klímatörténeti »archívum«, 740 ezer évet fog át. Ez alatt nyolc jégkorszak, illetve nyolc felmelegedési korszak volt. Az adatok­ból az is kiderült, hogy az üvegházhatás kialakulásában fontos szerepet ját­szó légköri szén-dioxid aránya az elmúlt 500 ezer évben soha nem volt olyan nagy, mint napjainkban. 2006. március 23-án a kutatók a Nature című folyó­iratban közzétették a zárványokban ugyancsak megőrződött aeroszolok elem­zéséről szóló beszámolót is. A porszemcséket a környező szárazföldekről, il­letve a tengerek felszínéről fújta a szél az Antarktiszra. Az apró ásványi ré­szecskék koncentrációja arra utal, hogy jégkorszakok idején Dél-Amerika déli részének a klímája mindig sokkal szárazabb és szelesebb volt. A tengervíz fa­gyásakor kialakuló tengeri sószemcsék mennyiségéből pedig megállapítható, hogy jégkorszakokban a jégmező kiterjedése mindig lényegesen nagyobb volt az Antarktisz körül, mint a melegebb időszakokban. A ciklusok az utóbbi 740 ezer évben nagyon hasonló módon, szabályszerűen követték egymást.